A kérdés általában agresszív hangnemben számonkérő stílusban szokott elhangozni és ilyenkor persze, hogy a védekezés és/vagy az ellentámadás a természetes reakció. De miért is természetes? Mondjuk nyilván jobb lenne, ha a kérdéshez nem társulna azonnal az agresszió, de a válasz valóban lehetne az: hogy magunkra tekintünk egy kívülálló szemüvegén keresztül.
De hogyan lehet mégis önmagunkat tisztán látni, amikor az érzelmeink folyamatosan munkálnak? Ha igazán profi megoldást szeretnénk, akkor érdemes kipróbálni a szupervíziót, mert ha segítőt vonunk be, akkor sokkal hatékonyabban és gyorsabban tudjuk megérteni magunkat és a szituációt, amibe kerültünk.
Másik megoldás lehet, ha olyan támogató közösséget keresünk, ahol védett, bizalmas, barátságos közegben gyakorolhatjuk az önreflexiót. Ilyen például az Országos Mediátor Iroda Mediátor Klubja.
A Mediátor Klub azért is izgalmas, mert itt nemcsak előadásokat hallgathatsz például a szupervízióról, hanem interaktív workshop keretében kipróbálhatod, gyakorolhatod a ez esetben az önreflexiót, így rögtön saját élménnyel gazdagodhatsz.
A Mediátor Klub májusi találkozóján a szupervízió állt a középpontban, ami nemcsak segítőknek ajánlott, hanem mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik. Valójában mindenkinek jól jönne, aki emberekkel kapcsolódik a magánéletében és a munkája során egyaránt. Lehetőséget teremt arra, hogy rálássunk saját magunkra, reakcióinkra egy-egy kapcsolódás során. Mindenki került már olyan helyzetbe, amikor nem tudott jól reagálni, amikor lefagyott és ami után órákon, vagy akár napokon keresztül azon gondolkodott, hogy miért is nem jutott eszébe akkor és ott a megfelelő válasz. Vagy ha újra és újra ugyanazokat a meccseket játsszuk le egy-egy kapcsolatunkban és sosem jutunk el a megoldásig. Ilyenkor általában a helyzetet elemezgetjük, meg a másikat, hogy miért nem tud normálisan viselkedni, miért nem tud túllépni bizonyos dolgokon.
Pedig az a helyzet, hogy sokkal jobban járunk, ha önmagunkat vizsgáljuk meg egy kicsit. Ehhez lehet igénybe venni segítő szakembert, például egy szupervízort, vagy coachot, aki felteszi nekünk azokat a kérdéseket, amelyeket magunknak nem tennénk fel, vagy amelyek más szájából egészen más megvilágításba helyezik a szituációt. A segítő olyan tükröt tarthat nekünk, amiben felfedezhetjük a saját korlátozó mintáinkat, amivel újra és újra előidézzük a kényelmetlen helyzeteket és természetesen segít abban is, hogy megtaláljuk a megoldást.
De természetesen az önreflexiót gyakorolhatjuk egyedül is!
De mi is ez tulajdonképpen?
Mindannyiunknak van egy énképünk – egy olyan mentális kép önmagunkról, amelyben a személyiségvonásaink, tulajdonságaink, az értékeink, a társadalomban, a közösségeinkben betöltött szerepeink, a kapcsolatainkban való jelenlétünk van benne. Magyarul van egy elképzelésünk arról, hogy mi milyenek vagyunk.
Az önreflexió a személyes fejlődésünk legalapvetőbb építő eleme. Az önreflexió során számba vesszük és megvizsgáljuk a saját gondolatainkat, a viselkedésünket, a motivációnkat és érzelmi mintázatainkat. Megfigyeljük őket, mintha csak kívülről látnánk magunkat. Mindezt azért, hogy megértsük magunkat, a működésünket.
Miért jó tudatosnak lenni önmagunkra?
Felgyorsult világunkban nagyon rosszul jár az, aki nem képes rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez, aki nem képes változtatni előbb a saját hozzáállásán, a saját gondolatain, viselkedésén, hogy aztán a körülményeit is képes legyen megváltoztatni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megfigyeljük magunkat és ha kell, akkor változtassunk. Sokkal könnyebbé válhat az életünk, kiegyensúlyozottabbá a kapcsolataink, ha ezt megtesszük. Ahogy egyre komfortosabb számunkra a változás, a fejlődés, úgy a lehetőségek is egyre színesebb tárháza fog elénk tárulni életünk minden területén – munkában, családban, baráti kapcsolatainkban.
Megérezhetjük azt a belső erőt, amivel irányítani tudjuk az életünket – olyanná tehetjük a mindennapjainkat, amilyennek valójában szeretnénk megélni.
Ha ráérzünk arra, hogy mi nemcsak elszenvedői vagyunk a világnak, hanem aktív alakítói, akkor már nemcsak a saját életünket tehetjük jobbá, hanem a környezetünkét is. Ehhez viszont elengedhetetlen az önismeret, a személyes fejlődés. Ennek pedig egyik alapköve az önreflexió.
Miért olyan nehéz?
Ha ennyire jó, akkor miért is megy olyan nehezen?
Az önreflexió gyakorlása során az énképünket hasonlítjuk össze azzal, amit épp megfigyelünk magunkban. Ez néha azért nehéz, mert amit épp tapasztalunk, kicsit sem fér össze az énképünkkel. Márpedig az emberi elme olyan, hogy szereti fenntartani a magáról alkotott képet, ezért inkább elkerüli, hogy azt bármi lerombolja. Hibáinkat beismerni veszélyezteti a büszkeségünket.
Ha mi általában türelmes embernek tartjuk magunkat, akinek a hátán is lehet fát vágni és egy váratlan helyzetben kibújuk belőlünk az üvöltő oroszlán, akkor eléggé meglepő, és talán szégyenteljes is lehet a számunkra elismerni, hogy van egy türelmetlen énrészünk, aki bizony ordenáré módon tud viselkedni. Ha nem tudunk magunkkal eléggé elnézőek és megértőek lenni, akkor ezt az énrészünket igyekszünk titkolni, letagadni – mások és önmagunk előtt is. Ez viszont feszültségekhez vezet és lépten-nyomon elő akar majd törni belőlünk. Egészen addig, amíg nem nézünk rá, nem nézünk mögé és próbáljuk meg megérteni, hogy aztán változtatni tudjunk rajta.
Azok azonban, akik nem hajlandóak szembenézni önmagukkal, felmentik magukat a felelősség vállalás alól. Ők azok, akik másokat hibáztatnak a saját helyzetükért, akik folyton másokat tesznek felelőssé. Ők azok, akik akár másokat is képesek bántalmazni azért, hogy a saját igazságuknak érvényt szerezzenek. És ők azok, akik akár évekre, évtizedekre, vagy egész életükre beleragadnak nehéz helyzetekbe, méltatlan kapcsolatokba. Ők azok, akik képtelenek fejlődni, sőt tagadják annak a lehetőségét, hogy az emberek képesek változni, változtatni.
Hogyan tudod gyakorolni?
Ha viszont Te is az az ember vagy, aki hajlandó tenni a saját életéért, akkor álljon itt néhány tipp, hogyan tudod gyakorolni az önreflexiót!
- Teremts időt és teret magadnak – akár esténként lefekvéskor, vagy munkába menet utazáskor. A lényeg, hogy rendszeresen tedd meg. Gondold végig a történéseket, éld át őket újra. Fontos, hogy érzelmileg ne korlátozd magad, engedd, hogy minden felszínre jöjjön. Ne cenzúrázz és főleg ne ítélkezz! Egyszerűen fogadd el, hogy adott szituációban úgy viselkedtél, ahogy. Ne bántsd magad érte, egyszerűen csak konstatáld, hogy ez történt.
- Kapd el az érzéseidet – fogalmazd meg őket olyan pontosan, amennyire csak tudod. Ez nem is mindig egyszerű feladat, hiszen nem úgy vagyunk szocializálva, hogy az érzelmeinkről kommunikáljunk, vagy hogy egyáltalán szabadon megéljük őket. De te most tedd meg! És nézz mögéjük – mikor éltél meg hasonlót? Mi váltotta ki? Milyen mintázatot fedezel fel benne, mögötte?
- Nagyon gyakran szembesülünk azzal, hogy bizonyos családi mintákat, a szüleink reakcióit ismételjük egy-egy helyzetben, vagy épp gyerekkorunkban a szüleink, nevelőink, tanáraink váltották ki bennünk, amit azóta is gyakorlunk. Az is lehet, hogy a környezetedben tapasztalod rendszeresen az adott mintát, mint általános megoldást.
A megértés, a felismerés már gyakran meghozza a megoldást is!
Aztán gondold végig a következőket is:
- Az adott helyzetben milyen erősségeidet – tulajdonságok, képességek, készségek, tudás, stb. – élted meg, használtad?
Vedd sorra a gyengeségeidet is! - Gondold végig, milyen képességeidet használtad közben
- Aztán foglalkozz magával a helyzettel – mi az, amit problémaként, konfliktusként értelmezel, mi az, ami valójában zavar benne?
- Milyen mintázatokat vélsz felfedezni benne? Akár gondolati, érzelmi, vagy viselkedésbeli mintákat?
- Vedd sorra a sikereidet – ez amúgy mindig jól jön! A siker fogalmát pedig értelmezd tágan – mi az, ami jó érzéseket keltett benned, ami örömet okozott, mi az, ami motivál, stb.
- Milyen megoldásaid voltak eddig a nehéz helyzetekben? Milyen erőforrásaidat, képességeidet mozgattad meg hozzájuk? Mi az, amit ezesetben is hasznosítani tudsz belőlük?
- És persze azt is gondold végig, hogy mi az a legkisebb első lépés, amit itt és most megtehetsz, hogy megold a helyzetet?
Egy kis gyakorlással a mindennapjaid részévé teheted az önreflexiót – napról napra egyre tudatosabbá válhatsz. És így fedezheted fel a saját erődet, amivel az életedet irányíthatod. Ha viszont elakadsz, és azt veszed észre, hogy már hetek, esetleg hónapok óta egy helyben toporogsz és nem találod a megoldást, mindenképp érdemes segítő szakemberhez fordulnod! Nemcsak időt, energiát takaríthatsz meg a támogatásával, de segítségével sokkal gyorsabban emelheted az életed egy magasabb minőségi szintre.
Koronczai Rita
Life és business coach
Tréner
Theta Healing® konzulens
Points Of You® Pracitioner
